Föld Napja

A Föld Napját először 1970-ben rendezték meg, Denis Hayes egyetemi hallgató kezdeményezésére. Már az első alkalommal 25 millió amerikai polgár vett részt az április 22-én rendezett eseményen.

Az amerikai egyetemista és követői azért emelték fel szavukat, hogy az a bolygó, amelyen immáron hatmilliárdnyian élünk, ne váljon az emberi civilizáció áldozatává.

A Föld Napja ifjúsági mozgalomként indult, 1990-től vált tömegmozgalommá. Az ökológia válság jeleit látva Hayes és társai kezdeményezték, hogy a '90-es évek legyen a környezet évtizede. Ezzel kívánták felhívni a figyelmet a közös felelősségre. Az első Föld Napja óta eltelt 42 év alatt  a helyzet azonban nemhogy javult volna, hanem még tovább romlott. Nagyon úgy tűnik, hogy azóta okoztuk a legtöbb kárt bolygónknak, amióta külön napja van. Úgy viselkedtünk, viselkedünk, mintha utánunk nem jönne senki, mi lennénk az utolsó emberek a Földön. Gátlástalanul kizsákmányoljuk a föld gyomrában rejlő ásványkincseket, pazaroljuk a tiszta vizet, sőt mi több, szennyezzük is óceánjainkat, tengereinket, folyóinkat, tavainkat.

A Föld Napján való megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy az emberiség – és az egyes ember is – mérlegelje, hogy kíméletesen bánik-e környezetével, és mit tesz azért, hogy a természet és benne az ember egészségesebben éljen. A Föld Napját nem csak ünnepelni kell! Sokkal inkább egész évben úgy kell viselkednünk, úgy kell élnünk, hogy szűkebb és tágabb környezetünkben óvjuk a növényeket, fákat, madarakat, állatokat.

“Lesz-e bárka, mely megtelik majd

minden égi és földi fénnyel?

Visszatérnek-e madarak

Csőrükben oxigénnel?”

                                                        (Mezei  András)                                

Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? - hangzik a mozgalom egyik jelmondata. Nem szabad legyinteni és azt mondani: "Á, mit számítok én, ha többiek úgysem tesznek semmit?" Igenis, egyetlen ember is számít: ha ő elkezdi gyűjteni a szemetet és környezettudatosan kezd el élni, akkor talán egyre többen követik példáját a közelében. Nyugodt lélekkel sétálunk el egy szemétkupac mellett mondván ez nem az én szemetem. Jogosan merül fel a kérdés: mit tehetünk mi “kisemberek”? Elterjeszthetjük ezeket az eszméket és megállíthatjuk ezt a pusztítást, ami ma jellemzõ. 1990 óta itthon is egyre többen érzik úgy, hogy legalább ezen a napon tenniük kell valamit környezetük érdekében: fát ültetnek, rajzpályázatokon vesznek részt, környezeti vetélkedőt, patak- és falutakarítást szerveznek.

Csak remélhetjük hogy az emberiség észbe kap és megakadályozza ezt az észbontó környezeti rombolást.

                       Szép Ernő: Virágok                                   

                                  Nincs nekem kedvenc virágom,

                                  melyik szebb, nem prédikálom. 

                                  Mind szeretem én  a fákat.                                                               

                                  amennyit csak szemem láthat.

                                  Szeretem, ó a fanépet,

                                   a fák is oly szépek, szépek.

                                  Nem mások ők, nézz csak rájok:

                                   Égig érő zöld virágok.

Jókai Mór : Ültess fát!

Ültess fát!
Hogyha másért nem, lombot ád.
Árnyékában megpihenhetsz,
Gondot ő visel reád.
Jó tavasszal nyit virágot:
Messze érzed illatát,
Kis madárka száll reája:
Ingyen hallhatod dalát.

Ültess fát.

A Föld nem a miénk, csak kölcsön kaptuk.
Gondoljunk gyermekeinkre, unokáinkra: hogy ők is szabadon lélegezhessék be a levegőt, futkoshassanak a mezőn, a patak parton, kirándulhassanak tiszta! erdeinkben.
Tanítsuk meg őket arra, hogyan védjék, tiszteljék környezetüket, és a Földet, amin élnek.

Cselekedj Te is!    Ötletbörze – válogatás a 2012. évi Föld napi rendezvényekből.

Föld Napja Alapítvány:  E-mail: fna@t-online.hu