JANUÁR 

                                 Weöres Sándor: Újévi köszöntő

Pulyka melle, malac körme

liba lába, csőre –

Mit kívánjak mindnyájunknak

az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt,

tiszta nyakat, mancsot

nyárra labdát, fürdőruhát,

télre jó bakancsot.

Tavaszra sok rigófüttyöt,

hóvirág harangját,

őszre fehér új kenyeret,

diót, szőlőt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,

ördögbőr nadrágot,

a lányoknak tűt és cérnát,

ha mégis kivásott.

Hétköznapra erőt, munkát,

ünnepre parádét,

kéményfüstben disznósonkát,

zsebbe csokoládét.

Trombitázó, harsonázó,

gurgulázó gégét,

vedd az éneket a szádba,

ne ceruza végét.

Teljék be a kívánságunk,

mint vízzel a teknő,

mint negyvennyolc kecske lába

százkilencvenkettő.

Szabó Lőrinc: Ujévi katica

Hegyi házamból, vérpiros, kis

remény, tavasz s nyár bogara,

fedeles szárnyad emelintve

vágyad már ki, szabadba vinne,

réglátott katica?

Vadkan csörtet a havas erdőn

s varjaival károg a tél.

Bent víz vár, méz, lekvár, – ajándék:

hétszer-hét nap kell, vagy talán még

több is, hogy kint megélj!

Túlkorai fény csalt elő: jobb,

ha még ablakomban maradsz.

Az uj évnek vagy hírhozója,

mint a kéményseprő, a gomba

s a szerencsemalac, –

ne menj hát halni, pici Hétpötty!

Volna csak itt, példádon át

szemeimmel hátra s előre

a hét pecséttel zárt jövőbe

látna ma a világ!

Csanádi Imre: Doromboló

                                           Fagy kinn, fagy,

                                           hó van nagy,

                                           most ideje, most fagyjon,

                                           akár beleszakadjon,

                                           csak a kályha mormoljon,

                                           vén cirmos doromboljon:

                                           elnyugszunk esténként

                                           édesanyánk meséjén.

 Kányádi Sándor: Tél

Beállt a Küküllő,

jégpáncél van rajta.

Nagy csönd van, elveszett

egészen a hangja.

A lovát úsztató

nyári kis legényke

korcsolyázni jön most

az arasznyi jégre.

Havasak a fűzfák,

mindenütt csak hó van.

Megcsillan a vén nap

mosoly a hóban.

Jégcsapok díszítik

a megdermedt gátat.

Vacog minden, ám a

halacskák nem fáznak.

A jég alatt versenyt

verseny után tartva,

készülnek a fűzfát

zöldítő tavaszra.