"Az élet szép..."


Hűs forrás, dús liget, havas csúcs oly ragyogó
Csak képzeld el, és látod.
Tárd ki a fénynek lelked, hogy te is felfedezhesd
Mind e csodálatos világot.
Minden táj titkot rejt, ott hol élt már ember
Átokvert és áldott sorsok.
Rég volt boldog ősök, és nem csak fényes hősök
Névtelen békés, dolgos milliók.


Refr.:
Az élet szép, az élet minden,
Ha rangod, pénzed, semmid nincsen,
A legnagyobb kincs mégiscsak tiéd!
Ösztön, vágy és képzelet,
Küldd, hogy lásd, hogy megismerd,
Azt, mi értelemmel tölti meg a létezést!
A Föld csak néked őrzi titkát,
S ez végtelen nagy gazdagság,
Csak tudd és akard látni
Bűvét, varázsát.
Vár a messzi ismeretlen, a Tudás az, mi fölemel.
Várnak rád új és új csodák.

Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet, a Földön ember
A Lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét!
Lesz út, lélektől-lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait.
Az élet szép, az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
a legnagyobb kincs örökké tiéd!

Az óceánok, az őslények, a mamut,
a sivatagi oroszlán és az ember!
Mikor is építették a piramisokat?
Négy-ötezer éve a Nílus mellett,
Egyiptom földjén.
És ott állnak még most is,
Hírdetik az ember nagyságát,
Mert a világ gyönyörű!

Mély barlang, vad dzsungel
folyó zúg, zord tenger, magányos őrtorony a parton.
Trópusi nap hevében, jéghegyek közt a télben
Utat tör tehetség és szorgalom.
Minden sors új kezdet
Remél és küzd az ember, keresné hogy lehetne boldog.
Teremtő lázban égve
S egy új kor, szebb reménye
Mint lámpás fénye mindig felragyog.

Refrén: Az élet szép...



(Móricz Zsigmond műve nyomán,Kocsák Tibor,Miklós Tibor szerzeménye)
Énekli:Vikidál Gyula.